Valahányszor magamra hagyott egy pillanatra, a magány lesben állt, éles karmait belém meresztette, és amikor már majdnem megfulladtam, ő akkor toppant be és mentett meg engem.

A szememből indul, de szívemből ered, az arcomon gördül, de lelkemre csepeg...

muszáj irnom... pedig legkevésbé sem akartam... de valami, valaki most magamra hagyott... vmi hiányzik. vmi annyira rossz. és ezt az álmaim is megmondják... és minden hülyeségbe van vmi igazság. és nagyon remélem, hogy ez afféle "szer kedvem van, rosszul érzem magam" álom, nem pedig "egyedül fog hagyni" álom... annyira félek :( hova lett a biztonság? hol van? miért nem vigyáz rám? ennyire függnék tőle? mi lesz igy velem? és most is csak irok irok.... azt se tudom mit, miről... csak jöjjön már ki belőlem ez a valami mert elegem van belőle. süssön ki a napocska... kint is és a lelkemben is. minden változik? de mi hiányzik? valami nincs... valahonnan vmi hiányzik... valami üres bennem. valami kell még. vagy újra. de mit csináljak?! miért van ez?! mi a jó ég történik?! látszólag minden olyan mint volt. de a szivem lelkem máshogy érzi... vmit kapott eddig... ami most nincs. egyszerűen rossz kedv?! de mitől?! mi a jó ég történik, segitsen már valakiiiii :S nem akarok függni senkitől és semmitől. főleg nem ennyire. MI A FASZT CSINÁLJAK?! miért, mi ez?! én nem akarom elvesziteni :( boldogság, nem hagyhatsz itt!!!