"Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked. Hanem a zavaroddal. Egy pirulással, néhány esetlen szóval... és főként a viselkedéseddel."

mint egy egyszerű kis kártyavár. úgy dőlt romba az egész. az egész, amit nem volt könnyű felépiteni. és a kis ördög most örül. örül annak hogy az suttoghatja a fülembe, hogy: naugye?! néha ugy szeretném kikapcsolni a hülye agyamat. csak annyira, hogy hallgasson, ne gondolkozzon. ha a sziv azt mondja, hogy szeret, akkor az agyam KUSS! de sajna nálam ez nem igy megy. ez vmi izé... vmi védekezés szerintem már a részemről. profin kifejlesztve. néha úgy szeretnék vmi naiv kiscsaj lenni. ha azt mondja, akkor ugy van. nem pedig azon filózni, hogy de... :/ és hogy ha azt mondom h oké... akkor ugy is legyen. ne pedig... áhh :/ miért nem lehet egyszerű az egész? miért kell, hogy én ilyen bonyolult és zürös legyek?! miért kell most is azon gondolkoznom, hogy ugy irjam, hogy kifejezze azt amit akarok, mégse legyen hiszti vagy nyafogás?! a kurva életbe, miért nem kapok már vmi pozitivat erre az egészre?! csak egy kibaszott jó szót... vagy vmit... egy rohadt köszönöm. vagy egy mosolygást. miért érzem ugy, hogy hiába minden???? fogadjunk, hogy most ezt senki nem érti, hogy miért mondom és irom. de én értem. és érzem is. hibáztatható ezért? bárki is? nem hinném... de... de mégis. fogalmam nincs most ez megint mennyire értelmes. sztem kb semmennyire. de kit érdekel. fő h leirtam mindent. kb... amit mertem és ami ide való. aztán hova tovább?! a jó büdös pi... :/