2011. február 19., szombat

"Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!"

erre való nekem a blog... semmi másra! kikapcsolok mindent és irok irok irok... ha jó ha rossz... csak ugy jön :) na de a mai nap olyan extra... különleges :) minden napom különleges, de ez mégis, olyan más :D már alapból a reggelem tökjól indult. illetve... inkább furán. olyan fura érzéssel keltem a szivembe. és ha vmi olyan egész független dolgot érzek, csak ugy, akkor azt a nap folyamán okkal fogom érezni (értelmes xD) és igy is lett... és az az érzés nem jó... :/ na de ettől függetlenül, jól indult a napom, mekkorát nevettünk, mikor vártuk a buszt :) meg uuuugy pörögtem ott az első pár órában h huh :) aztán vmi ugy kicsit... hmm... meglepett?! de azon is túlléptem, ez van alapon xD utána csak ugy voltam xD ja és igen, lényeges mozzanat, hogy ma suliztunk... elég necces, de engem természetesen nem érint mélyen... addig is Vele vagyok, ennyi :D

aztán voltam uracskámnál :P jó volt, persze, hogy jó volt :) vele mindig minden jó :) de mégis... volt egy nemtommennyi perc... amikor csak ugy feküdtünk... és valójában semmit nem csináltunk. szinte semmit. bennem mégis annyi minden volt. és mégis semmi. mint valami álom. elég volt az, hogy ő ott volt... és velem volt. és együtt voltunk. semmi több :) mégis elég volt. annyira áhh... nemtom, soha senki mellett még nem éreztem ilyet. biztonságot...! szeretetet... azt hogy szeretem, és hogy szeret. és hogy ő csak az enyém, és számithatok rá. és egyszerűen tökéletes minden vele :) és annyira szeretem... annyira nagyon... az a kis idő annyira maximálisan kikapcsolt... tényleg, mindent jót rosszat gondot örömöt bánatot mindent kivitt a fejemből. és csak az volt hogy ő ő ő ő és ő... és lényegtelen, hogy meddig tartott és még meddig fog tartani. az a fontos, hogy ilyenben részem lehetett. ha egyszer akkor már megérte... ha még 200x akk meg pláne :) sose tudni mit hoz a holnap, ezt megtanultam. semmi se biztos. főleg nem a másik szava... még a tettei sem. sőt, még saját magunkban se bizhatunk. ezért kell mindent kiélvezni maximálisan... átélni teljesen :) és szeretni, amennyire csak lehet. nem azt várni, hogy mi lesz holnap... vagy hogy majd később... vagy legközelebb... mert sose tudhatjuk, hogy az a másik legközelebb velünk lesz e még... :) na de mostmár elkalandoztam nagyon... és talán pont emiatt volt az az érzésem reggel. ilyen gondolatok miatt... vagyis... áhh nemtom :) lényeg hogy nagyon jó vele és nagyon szeretem :) és oda vagyok érte :) és hogy ez mennyire egyoldalú?! ki tudja ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése