Ovis szerelem...?!

Fél tizenhét éves vagyok, és van egy fiú szerelmes párom. A radiátorral kezödött. Úgyhogy a Facebook azt mondta, hogy pusziljam szájon. Én választottam ki a helyet, a legkevésbé rejtekesebbet és odaállt elém, mondta, hogy nem merem, mondtam, de igen is(persze hogy mertem :D). Késöbb már nem kérdezte, hogy megcsókolhat-e. Nem mondtam, hogy hát tölem, csak úgy megtörtént. S megcsókolta a pici számat. Utána történt az, hogy fölmentünk Facebookra, és közzétettük, hogy kapcsolatba vagyunk...

-Ti vagytok a legszerelmesebbek?
-Igen.
-Ezt te honnan gondolod?
-Hát, mert a többi, azok mindig összevesznek.
-És ti nem szoktatok veszekedni?
-Mi nem, soha.
-Én még nem nagyon ismerek olyan tizenhat éves kislányt, aki igazán úgy érzi, hogy ö szerelmes. És ki is tudja mondani.
-Mert, azt nem tudom, azt nem tudom kifejezni.
-Hát mit érzel akkor, amikor azt mondod, hogy hiányzik, honnan tudod, hogy hiányzik?
-A szívemböl. Hogy érzem a szívemben, hogy hiányzik.
-Kin múlik ez szerinted, vagy min múlik, hogy nagy korotokban is ilyen szerelmesek legyetek?
-Rajtunk, egyformán, mind a kettönkön.
-És ha mégse beléd lesz szerelmes, hogyha már, nagyobb lesz, felnött?
-Biztosan belém.
-Miért?
-Mert megesküdött elötte.(vagy majd fog :P)
-Mire esküdött meg?
-Hogy nem hagy el.
-És te biztos vagy benne? Bízol benne?
-Igen. Bízom.
-És mi lesz akkor Lala, ha te szeretsz bele valaki másba és te felejted el öt?
-Én nem fogom elfelejteni. Mert én nem akarom öt elfelejteni.
-Hát lehet, hogy nem fogod öt elfelejteni, de beleszeretsz egy másik fiúba, akinek még szebb zöld szeme van.
-Mindegy az nekem, csak a Lóri legyen az.