...de most már tudom és érzem, hogy nélküled összedőlne a világ körülöttem.

ajjj én sose éreztem még ilyet... annyira fura... jó meg minden... csak én sose akartam ennyire ragaszkodni senkihez többet. vagyis nem hogy többet, egyáltalán nem. én soha többet nem akartam szerelmes lenni... mert az abból állt h mindig az kellett ami elmúlt... szal sose voltam boldog... nem akartam lekötni magam... nem akartam ennyire odaadni magam és mindenem senkinek. aztán meg most itt van Ő, egyik pillanatról a másikra belopta magát a gondolataimba... a napjaimba... az életembe... majd egyszer csak azt vettem észre, hogy már szeretem is mindennél jobban... aztán meg hogy szerelmes vagyok... és aztán mostmár azon kapom magam, hogy minden róla szól... az egész életem körülötte forog... hogy szeretem... hogy odaadnám mindenem neki és érte... mert tudom, legalább is bizom benne (igen, mostmár ott tartok, hogy nem remélem... mostmár BIZOM BENNE) hogy nem fogja kihasználni a helyzetet... hogy vigyáz rám... hogy mellette végre biztonságba vagyok... és vele boldog vagyok :) nagyon boldog :) és ha csak fele ennyire szeret mint én őt és fele ennyire érzi magát jól velem mint én vele... már akk is szuper és örülhetek neki :) és wáááá mennyire jó volt ez a ma este :) minden! ;) és még mennyit nevettünk :) no meg az alvás :P :$ áhh igy akarom h minden napunk elteljen mint ez a mai :) fogalmam nincs mi lenne velem ez a lökött gyerek nélkül... de én nem is akarom megtudni :)