2011. május 7., szombat

A szerelem az amnézia olyan fajtája, amikor elfelejtjük, hogy van még úgy egymillió másik srác a Földön.. :)

mit irhatnék újat? ez is egy volt a csodálatos napok közül amit vele lehettem... és imádom :) vele minden jó... még szétfagyni is... még rosszul lenni is más. és egyre jobban érzem azt, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy őt nekem adta. és talán nem is érdemlek ilyen csodálatos emberkét... de akkor is azon leszek, hogy boldoggá tegyem... és szeressem... és vele legyek mindig... és ááá imádom :) imádom őt, egésszében amilyen, amit tesz, ahogy néz... MINDENT! és szerintem annál jobb egyetlen egy emberrel sem történhet meg, hogy ott feszik a szerelme karjaiban és ő olyanokat mondd neki, hogy legyszivesebben sirna az örömtől... és nem tud semmit mondani mert, mert nem jön semmi szó a szájára... semmi amit mondhatna... csak öleli és öleli... és kinyög pár szót... de ami a szivén van az akkor ott is marad. mert nemtom miért... de ez mindig igy van. velem mindig igy van. de nem bánom... inkább küzdök naponta 50x a sirással az örömtől mint 1x a szomorúságtól. nem tudok mit irni már tényleg...tudnék de erről nem irni kell, ezt érezni kell. ezt pedig csak azért, mert kirázott a hideg tőle(és sztem ezzel nem leszek egyedül... :) ):
Ha úgy vitatkoztok, mint a házaspárok; úgy beszélgettek, mint a legjobb barátok; úgy flörtöltök, mint az első szerelemnél és úgy véditek egymást, mint a testvérek.. akkor egyszerűen egymásnak vagytok teremtve :) 
 egyébként, kéne már másról is irni. holnap megyek Nancymhez tortázni, aztán jövő hétvégén Ciccem szülinapja... szal bulizunk egyet :D és aztán vissza tompulunk a szürke szerelmes hétköznapokba még egy kicsit :/ de már nemsokára nyár :))))
 suli... robbanthatna...xD de most egész jó, szal még egy picúri... kibirjuk ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése