2011. május 4., szerda

Ha majd szeretsz és szeretnek, rádöbbensz, micsoda szenvedés izzó rostélyon élni. Többé semmiben sem leszel biztos.

... csak abban hogy szeretsz. végtelenül szeretsz... woálá xD rég volt már ilyen napom. volt itt minden. sirás, ajtócsapkodás, labdacsapkodás, fejbebaszás, röhögés, szomorúság, csalódottság... sztem érzelem nincs ami ma nem ment át rajtam xD érdekes volt mindenesetre... lehet, hogy voltak olyan percek, hogy legszivesebben kimentem volna az első kamion elé... de mivel erre az illető szart rá, nem tettem :D na de erről most nem akarok irni... panaszkodással nem érek el semmit... lehet, hogy azzal se ha szépen elmondom a bajaimat. lehet, hogy semmivel. de még egy uccsó próbát megér. aztán lesz ami lesz! majdcsak visszalökjük már ezt a vagont oda  sinekre, ahol a helye van neki. szó szerint az utolsó próbálkozás... és itt vmit le kell zárni. mert ez igy cs rosszabb lesz. még mielőtt bárki is férreértené, semmi szakitás nincs tervben!!! problémák azért vannak, hogy megbeszéljük őket... megoldjuk őket. semmi sem lehetetlen. csak akarni kell. én akarom... sztem ő is akarja. szal majdcsak megoldódik minden :) és most olyan extrafuri érzésem van... mintha valami más lenne... valami megváltozott volna. nem biztos, hogy ez rossz. sőt valószinű. de holnap már cs okosabb leszek :)
Nancym neked meg még1x NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT :)))))) ♥♥♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése