“Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!”
olyan rossz volt látni, hogy ma depresszióztak az emberek körülöttem. nekem nagyon jó napom volt, végre zuracskám is volt suliban. szóval minden visszatért a régi kerékvágásba. mostmár minden olyan mint régen. viszont amikor látom, hogy az emberek szomorkodnak körülöttem, főleg ilyen okok miatt... áhh együtt tudok érezni, tényleg. tudom, nekem is volt olyan, hogy akit szerettem, hitegetett és a végén úgy lelépett mással mint annak a rendje. olyan is volt, hogy volt valakim, akit becsülnöm kellett volna, nekem mégis más után fájt a szivem. olyan is volt, hogy nem kaptam meg rögtön amit akartam, és hülyének nézett már mindenki. de kit érdekel? most senki nem néz hülyének. és hányan vágták ma fejemhez hogy "könnyű neked, amikor van aki szeret!" tudom, hogy könnyű nekem, és tudom, hogy megvan minden, amire cs vágyhatok ilyen téren. ennél többet már ugyse tudnék értékelni. de én is voltam pont ott ahol ők. szóval megértem őket, tényleg. és félelek abba belegondolni, hogy talán még én is lehetek megint ott, ahol ők. de most minden oké :) és ezt főleg piciszivemnek köszönhetem. vagyis köszönném, de ezt ugyse lehet megköszönni. és ugyse érti szinte senki, hogy ez számomra miért olyan nagy dolog. ezt csakis az értheti, aki átment mindazon, amin én. hülyén hangzik, de igy van. nem kellemes... sőt! és azért van az, hogy egyes dolgokra elég izén reagálok. meg kis hülyeségek miatt is hisztit kapok. nem rég volt... és ki mondta, hogy nem történhet meg? SENKI! és nem mind1, hidd el, ha elveszited azt, akit mindennél jobban szeretsz. ha pont annak nem vagy jó, akiért mindent megtennél. hogy nem fogad el! és... áhh... ezt nem lehet elmagyarázni, ez érezni kell! illetve nem kell, mert senkinek a büdös életbe nem kivánom, és akit csak tehetek meg is próbálok megóvni ettől. na de persze nem depressziózni akartam most itt, vagy siránkozni. távol álljon tőlem! pont ellenkezőleg :)
köszönöm drága, hogy vigyázol rám. hogy mindig velem vagy, ha szükségem van rád. hogy meghallgatsz. köszönöm, hogy törődsz velem. hogy megmutattad, akadnak még normális pasik a földön (és ez instabil feltevés, nem szeretnék csalódni benne :P), hogy milyen érzés tényleg mindennél boldogabbnak lenni valakivel. köszönöm, hogy számithatok rád. köszönöm, hogy megnevettetsz, hogy elfeledteted velem a kis hülye gondjaimat. köszönöm, hogy szétnyúzol naponta 7-8 órán keresztül, hogy harapdálhatlak és hogy beszólogathatok neked (meg azért te is nekem :P). köszönöm, hogy megmelegitesz, ha fázom, hogy átölelsz, ha szeretethiányom van, hogy megértesz (illetve ugy csinálsz xD) ha hisztizek. köszönöm, hogy olyan kis pillangócskák repkednek a gyomromba, amikor a naaagy zöld szemeiddel rámnézel, amikor a kis cuki mosolyoddal rámvigyorogsz, amikor hozzámérsz. köszönöm, hogy simogathatom a lábad órán, és hallgathatom, hogy könyörögsz, hogy fejezzem már be (bocsi, ezt nem hagyhattam ki xD) köszönöm, hogy veled lehetek, hogy szerethetlek. és persze legjobban köszönöm, hogy vagy nekem, és hogy szeretsz :) és mindent köszönök, tényleg mindent! :)
és igy utólag jöttem rá, hogy milyen rózsaszin bejegyzést gabajintottam(de szép szó xD) itt össze :D szerelem szerelem :$ olyan szép most minden *.* olyan rózsaszin *.* (rózsaszin szobában ülök, rózsaszin takaróval betakarózva és rózsaszin piszama van rajtam :D igen, minden oké xD) arra mondom azt, hogy „Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!” :D cukorvilág, csokiházak
édes kis rajzolt macikák és egerek :D olyan cuki minden :P szeretek élni :P szeretek szeretni :D szeretek ma mindent :D olyan hülye vagyok xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése