sose hittem volna, hogy vele bármikor is ilyenről képes leszek beszélgetni. nem tudom mi ütött belém. fogalmam nincs, hogy ez mennyire nevetséges vagy nem. főleg azoknak, akik tudják, hogy milyen viszonyba voltunk. de életem legnehezebb pár hónapja volt az eddig. és szar volt, és fájdalmas és utálom amiatt, hogy ezt tette velem. és amikor látom, hogy valaki hasonló helyzetben van mint én anno... és amikor azt látom, hogy ugyanolyan helyzetben van akk meg pláne kijön belőlem az, hogy NE! mennyire szerettem volna én is akkor, ha valaki megfogja a kibaszott fejem, beleveri az asztalba... vagy legalább elmondja, hogy mit tegyek, hogy jobb legyen. no én vele kapcsolatban ezt az utóbbit válaszottam. pedig nézhetném, ahogy kinódik. de vmi azt súgja, hogy ne... főleg a hülye tanácsok hallatán. utáld. bazdmeg ha az olyan könnyen menne! és igy beszéltem vele erről. és mesélt és mesélt és mesélt. és mintha csak magamat hallottam volna. és kiváncsi leszek mi lesz ebből az egészből azért :) és másról is beszélgettünk. és azt is sikerült megbeszélni. szóval tényleg, büszke vok magunkra :)
ezen kivül semmi extraság nem történt ma velem. várom a szombatot :) kell egy kis más mostmár. egy kis kikapcsolódás. egy olyan délután, amikor semmi nem érdekel, csak az hogy Ő és Ő és még Ő :P és semmi más. szünetet is akarok. akarok mindent, ami a lazulással és a kikapcsolódással jár. NYÁR, SIESS MÁR :)♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése