Mindig az a perc a legszebb perc, Mit meg nem áld az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk.

ááá... most miért hallgatom ezt?! nincsen semmi baj se... vagyis csak ugy elkapott az érzés, hogy tényleg mindig azt tartjuk a legjobbnak és a legszebbnek, amit vagy akit sose kaphatunk meg :( és és és... én ezt most annyira szeretném. mindent megtennék ezért. annyira jó lenne, olyan jól esne vele lenni egy egész éjszakát. csak úgy én meg ő. megint együtt aludni, hallgatni ahogy ott szuszmákol mellettem. ha szétpüföl az se baj, csak legyen velem :( de annyira tudom, hogy nem lesz :( mert miért is lenne vmi tökéletes? :( miért miért miért? :( annyira tökre nem lesz semmi értelme ennek most amit irok. de annyira szomorú vagyok :( lehet, hogy sokat akarok már. de... annyira igazságtalan :( vagyis nem... csak... áhh :( mennyire el tudja cseszni vmi a kedvemet :( mennyire utálom ilyenkor az egész hülye életet :( ááááá :'(