Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tűnjenek.

utálom az embereket. utálom az összes emberi kapcsolatot. miért nem lehet csak ugy eltünni az életből? cs egy picit, néhány napra... évre. és megnézni kinek hiányoznánk. ki venné egyáltalán észre, hogy nem vagyunk az élők között? miért van az, hogy azok tudják a legnagyobb fájdalmat okozni, akihez közel állunk? miért jó az, ha másnak szar? miért divat az, hogy hazudunk egymásak, hogy hülyitjük egymást? hogy leszarjuk ha a másik ott sir mellettünk, mert csak a saját bajunk érdekel! miért kell csak akkor törődni a másikkal ha már baj van?! miért nem tudjuk megbecsülni a másikat? lehet, hogy én vagyunk túl érzékeny... sőt, valószinű. de én nem akarok szemét lenni másokkal. én nem tudom azt visszaadni amit velem tesznek. én nem tudok úgy rászarni senkire, mint ahogy nagyon sokan teszik ezt velem. lehet hogy keményfejű vagyok, de boldog akarok lenni. és nem hazudni azt, hogy boldog vagyok. jöjjön már vki és vigyen el innen nagyon nagyon messzire! :((((((