Én mindig is egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban örzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot.
~ álmodoztam... romba dőltek az álmok... de végülis megtaláltam Őt :) ~
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törödünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla...
~ rájöttem, lehet, hogy mindennél jobban fájt, amikor ő elment... de ha ő nem hagy itt, akkor most nem lennék Vele boldog :) ~
Ha belenézel egy lány szívébe meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!
~ és, hogy tud kitartani és még 1000 szilánkra tört szivvel is szeretni újra :) ~
Kicsit romantikus vagyok, mert szeretek álmodozni. Kicsit őrült, mert valóra is váltom őket. Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni. Kicsit szomorú, mert csalódtam is már és kicsit erős, mert talpra tudok állni.
~ egy kicsit nagyon igaz rám :D ~
Akár össze is dőlhet a világ körülöttünk, tudom, hogy ő akkor is vigyáz majd rám.
~ köszönöm nektek, akiket a barátaimnak nevezek, és köszönöm neked is Életem ;) ~
Csakhogy én nem vagyok szép. És soha nem is akartam szép lenni. A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyediségemet, még akkor se, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.
~ lehet, hogy néha túl egyedi... de kit érdekel?! legalább van életem :) ~
Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül.
~ nekem ez a valami egy tündéri fiúcska szemeiben van meg :) és ezt a valamit én feltétel nélküli szeretetnek hivom :) gyönyörű és csodálatos *.* ~
Nem vagyok átlagos, se tökéletes, de sokan így szeretnek. Nem érdekelnek az ismeretlen vélemények. Én azokat csak megvetem. Örülök, hogy más vagyok mint egy átlagos lány. De mégse különc, csapodár. Csak egy furcsa tini, ki imád őrült lenni.
~ még az ismerős vélemények se érdekelnek :) xD ~
Most jöttem rá, mennyire szeretem. Most jöttem rá, ez nem puszta szerelem, ez több annál. De vajon ő is így érez irántam? Vajon ő is így szeret? Vagy egyszerűen jól érzi magát velem? Miért kell ilyen bonyolultnak lennie mindennek? Miért nem lehet tudni, mit éreznek egymás iránt az emberek? Olyan sok kérdés, és olyan sok válasz. Ha jobban belegondolok, egész életünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Minden nap megtaláljuk egyikre a választ, ugyanakkor felvetődik egy újabb. Soha véget nem érő körfolyamat ez. A kérdések soha nem fogynak el, a válaszok pedig nehezen találhatóak meg. És ha meg is találjuk, az nem garancia, hogy az életünk jobb lesz, sőt... Lehet, hogy még jobban fog kínozni a válasz, mint a kérdés. Nem is baj, hogy nem tudjuk, hisz akkor nem lenne izgalom az életünkben.
~ ebben minden benne van, nem tudok mit hozzáfűzni ~
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.
~ érdemes ám, de még mennyire :) hazudik aki azt mondja, hogy nem :D ~
Szerettem előtted valakit, felhőtlen kapcsolat volt, gyanúsan felhőtlen, nem csoda, hogy annál keservesebb lett a vége, és a végnél is keservesebb a vég emléke, tudom, mindezt tudod, és azt is, hogy egy idő után az ember abba a korba ér, mikor már mindenki előtt szeretett valakit, noha feltett szándéka volt, hogy majd örökké csak egyetlenegyet szeret, valaha, mikor még egészen másként képzelte az életet, de nem panaszkodni akarok, ízetlenség is volna, erről, éppen neked, és az is távol áll tőlem, hogy olcsó bölcsességgel traktáljalak, csak azért hozom szóba a múltat előtted, mert ráébredtem, hogy annak a régi kapcsolatnak, nem szó szerint, átvitt értelemben, vagyis, ahogy útban volt, csak most lett igazán vége, mikor már fenntartás nélkül elfogadtalak olyannak, amilyen vagy, mikor nézem, de nem látom orrod szabálytalanságát, mikor érzem, de nem veszem észre izzadságszagodat, mikor idegesít, de elviselem szórakozottságodat, mikor aggaszt könnyelműséged, de nem vonlak felelősségre érte, mikor tudom, hogy nem értesz, de nem kételkedem a képességeidben, igen, most lett igazán vége, mert most már te vagy nekem, nem én, és nem más, hibáid ellenére drága lény, behelyettesíthetetlen, elvéthetetlen és egyszeri, mint maga a rejtélyes pillanat, melyben mindenkiről leváltál és önmagaddal azonosultál, mint az áhított jövő, mely tőled jelenné lett.
~ kicsit bonyolult... de igaz. Neked ;) ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése