huss huss hülyeség :P

irtam múltkor, hogy van vmi bajom. tegnap este mégjobban rámjött ez a vmi. tudtam, hogy mi lesz a vége, de először próbáltam rájönni, hogy mi miatt van. és nem tudtam, fogalmam se volt. csak annyi játszódott le, hogy sötétet csináltam, zenét a fülembe (szokásos elalvás előtti program) és elinditottam találomra egy zenét. nem emlékszem már melyik volt az... csak ahogy hallgattam, mindenen kattogott az agyam. és arra lettem figyelmes, hogy egy könnycsepp folyik szépen végig az arcomon... majd mégegy... és mégegy. igen basszus egy hónapja, ha nem több, nem történt ilyen. nem volt okom rá. most sincs. csak áhh :/ vagyis végülis volt:
igen, nem tagadom, apu az, aki tudja kb. hogy mi bajom volt akkor és hogy mi a helyzet most. de ez csak KB! semmi köze ahhoz ami most van. és tényleg, ha valakiért vagy valamikor "jó" voltam, és maximálisan meg akartam felelni és ugy akartam hogy minden jó legyen, hát az most van. soha semminek nem éltem ennyire mint ennek az egész kapcsolatnak. a mindenem, tényleg. semmi más nem számit már, csak az, hogy ez rendben legyen. és ha ez oké, akkor minden más megy :) mert együtt megcsináljuk. mert velem van és nem érdekel a többi, ugyis sikerül, van annyi erőm vele :) és ezért megfogadtam, ha utoljára is, de maximálisan bizalommal csinálom az egészet és teljes szivvel lélekkel. mert szerintem megérdemli. megérdemeljük. és nem hinném, hogy bánni fogom valaha is (remélem :D) és ha csalódok, hát csalódok megint, majd túlélem(najó nem ilyen könnyen menne, mint ahogy leirtam de ez most nem lényeg meg nem aktuális) hanem ami miatt kiakadtam: hogy egyszerűen apu odajött hozzám, és... nem bántott nem kiabált... de nem éreztem magam jól, rossz kedvem volt, és rosszkor talált el ezzel az egésszel. és tudom hogy se őt se engem nem bántani akarta ezzel, de rosszul esett amiket ott mondott. oké, nem érdekel ha nem hiszi el, hogy ez más mint a többi... nem érdekel ha nem hiszi el, hogy ez mostmár nem játék... az se érdekel, akárminek tart, mert nem tudja mi zajlott és most mi zajlik. de volt egy mondata, amit lehet én értettem férre. de szöget ütött a fejembe ugy rendesen. és szinte ma egész délelőtt ezen kattogott az agyam. hülyeség meg butaság, de mi van ha mégse?! és akárhányszor ránéztem suliba ez a pár szó jutott eszembe, amit apu mondott, ott visszhangzott a fejembe. és legszivesebben sirtam volna mint vmi idióta. ok nélkül. de mi van ha...?! akkor kicsit lenyugodtam. akkor egy szó, megint vissza ahhoz, hogy látod milyen?! mi van ha...?! és igy imbolyogtam jobbra balra a lelki kátyúk között. és annyira rühellem magam ilyenkor, hogy az elképszető, mert ez NEM én vagyok!
aztán szépen lassan visszazökkent minden a rendes kerékvágásba, újra én voltam, és röhögtem pörögtem pattogtam. és áhh jó ez igy :D Nancyvel is röhögtünk egész angolon mindenen mint vmi elmebetegesk(szóval hoztuk a jól megszokott formánkat :D) még az sem rántott vissza, amiről a hittantanár magyarázott. pedig szinte ugyanazt mondta, mint apu, vis az volt a lényege. no de hát nem érdekel. azt hiszem meg tudom különböztetni már, hogy ki akar kihasználni és ki az aki tényleg szeret és nem fogok minden marhaságon idegeskedni, hát ugyanmár, fúj xD az olyan *nem irok nevet mert te ugyis tudod kire gondolok, a többiek meg ugyse ismerik :P*-s lenne, és ha "szidom", hogy milyen emos akkor jó h nem válok olyanná. soha nem is voltam, SOHA nem is leszek. elsőként magamat utálnám, aztán meg az emberek utálnának engem, az meg hát kinek kell? :D meg mi az hogy ne bizzunk meg a másikban?! minden kapcsolat alapja a bizalom és ha az nincs akkor bele lehet kakilni az egészbe. az akkor nem kapcsolat hanem egy hatalmas teher. próbáltam már, szóval tapasztalatból mondom. és igen, létezik olyan ember, aki nem csak átbaszni meg kihasználni akar. nem sok, de igenis létezik! szóval nem kell túráztatni magunkat folyton hülyeségeken, hányingert meg fejfájást okoz, az meg nem optimális :P szóval minden megy tovább ahogy eddig: nyugodtan :) hülyén :P és szerelmesen ;)♥