Valahányszor kikívánkozott belőle a sírás, visszafojtotta könnyeit, hogy aztán éjjel kitárulkozó őszinteséggel suttogja el bánatát a holdfénynek, olyankor a sós cseppek lassan elkacskaringóztak az ajkáig, ő lenyalogatta és szipogott. Határozottan hitt benne, hogy odafent létezik az igazság, a HOLD az. (...) Ő az, aki meghallgatja és megérti.

ott vagy pontosan ahol tavaly ilyenkor... és tudod milyen pici kellett volna ahhoz h elhidjem hogy léteznek normális pasik?! legalább nekem akad egy belőle... {......}<- kb ennyi :( és nem is tudom mi fáj igazán... az h reméltem hogy sok sok este és sirás és panaszkodás után más lesz?! az hogy csalódtam abban akit szerettem?! az hogy aki 1.én elment az már sose többet nem jön hozzám vissza?! vagy az hogy nem tudom neki visszaadni?! egész nap játszom, hogy jól vagyok. hogy minden rendben, hogy kibirom. pedig egyáltalán nem igy van. kurvára utálok mindent és mindenkit. és fáj h tudom hogy nemjó amit akarok... de nem is lesz már jó sose. :( és ilyenkor este sirhatok... senki nem látja, senki nem hallja. csak nézem a holdat... a MI holdunkat... pedig ő már el is felejtette :( hogy mehet vmi ilyen gyorsan tönkre? hova lesz a boldogság? az álmok, a tervek? már csak 6 nap és 13.a lesz... h nekem a 13 szerencsét hoz e vagy szerencsétlenséget? ez kiderül... de azt tudom hogy ezen a héten szétbaszom a világot. jelentsen ez amit akar. de én többet SENKI!!!! miatt nem szenvedek... pedig most is pont azt teszem. olyan vki miatt, aki egy hete még a fülembe súgta, hogy imád... most meg töröl az életéből. de nekem ez jutott. van rá 6 napom h megszokjam.