bocsi megint h nem irok... de nagyon összevissza van most minden. és idős sincs irni. és még a laptopom is elromlott, ugyhogy a szobámból se birok irni. na de most ide jutottam és vázolom a nagy helyzetet.
osztályom. utálom őket. kétszinű hülye libák. csak a baj van velük... egyik se gondolkozik... nem is osztály vagyunk.. egy rakás szar. no de ez lényegtelen, néha elviselhetőek, és persze vannak páran akiket birok. de nagyrészüket felrúgnám a Holdra. de agressziv vok :S de hát ez van :D ez már harc... minden értelemben. és szinte mindenki ellen. sajnos :/
az elmúlt pár napom sulizással telt... meg gondolkodással. suliban sok volt a lyukas óra... és sokat lehetett beszélgetni. és igy fülembe jutott vmi, ami hát nem igazán emelte a kedvemet. sőt. összezavart. teljesen. ha ezt nem igy tudom meg és nem ekkor és nem ilyen reakciót kapok rá akkor talán most nem igy éreznék. hogy?! fogalmam nincs mit érzek. de vmit amit nem kellene. és félek, hogy ez már nem is fog tudni megváltozni. megbizzak vkiben, akiben csalódtam? szeressek olyat, aki cs fájdalmat okoz? ez a tavalyi év slágere. én már nem az vagyok aki tavaly. és SOHA TÖBBET nem hagyom, h bárki is hülyét csináljon belőlem. ettől a perctől kezdve CSAK nekem könyöröghet bárki is. én nem fogok senkinek. miért érdekeljen engem, hogy megbántom e, ha őt sem érdekelte? igen, átértékeltem magamban a dolgokat. és kezd kitisztulni a kép. még van 2 estém... illetve 3... vagy nem tudom, nem rajtam múlik hány estém van gondolkozni. lényeg h gyorsabban el fog múlni, mint én azt gondoltam és szeretném. és fogalmam nincs h jutottunk ide... h ezt mivel érdemeltem ki. de a megérzéseim SOSE csalnak... és sztem most se fognak. szép az optimizmus... de egy idő után belefárad az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése